Kazushihoz

Vajon milyen az emberi l�lek?

H�nyf�l�k vagyunk mi emberek, akik itt lakunk?

Vannak, akik monoton �letet �lnek,

Vajon �k igaz�n, szabadon,

A v�gyaiknak, v�gyaikb�l �lnek?

A sz�rke, unalmas, haragos vil�gon t�l is

L�tezik egy igazi, m�s vil�g �s �let!

Ide ki bel�p, arra azt mondj�k:

-Te m�s vagy, fura �s nem kellesz!

Pedig az a m�s is szeret,

Sz�ve van �s szenved!

�rz�sei vannak, lelke t�r�kenyebb.

�vni kell nagyon,

Mert ha b�ntj�k,

Azt m�sok nem l�tj�k.

Fura, csod�latos, m�s vil�g!

Ott m�sok az �rt�kek, m�sok az �rz�sek.

Val�di bar�tot s a szerelmet

E vil�g lak�i kereshetik sokat,

Csak nem nagyon tal�lj�k az utat.

K�z�j�k tartozom �n is,

S tal�n egy kelet im�d�,

Motoron robog�, s karddal harcol�,

Sz�v�ben picit gyerek,

De ann�l �rz�kenyebb f�rfi l�lek!

E l�leknek azt mondom:

Meg ne v�ltozz soha!

Akkor sem, ha �leted mostoha!

L�gy b�szke arra, ki vagy

S m�soknak mutass utat.

Tal�n nem hallgatnak r�d,

Megvetnek �s nem szeretnek, de majd �k szenvednek.

Mert kinek lelke szabadon sz�ll,

S ott repdes, hol sziv�rv�nyos a t�j,

Az boldogabb ann�l,

Minthogy m�s a sz�rke f�ld�n �ll!

S minden lepk�nek van egy vir�ga,

�gy te elveszett l�lek,

El�tted is felt�rul a szerelem vil�ga.

                                                                                                                           �rta: H. B. Dudu