Ifritnek

Megérezni valami ismerős, csodás dolgot…

Nem értni, mi az,

Csak a távolba bámulni,

S a lélek mélyén tudni,

Az jő majd.

A sors egy kijelölt utat mutat.

Egy célért élni, küzdeni,

S ezen az úton igaz barátokra lelni.

Harcolni nagy csatákban,

Csodálatos, emberfeletti lények oldalán.

Az egyikük a perzselő tűz ura,

Ki úgy pattan magasba,

Mint vöröslő láva Isten,

Ki picit fura.

De szíve óriási és határtalan,

Megmutatja, hogy igazából csak egy lélek,

Ki talán nagyon is elveszett és bátortalan.

S félek szólni hozzá,

Mert szavam, mint durva szikla hull alá,

S a varázs, mint a parázs

Azonnal tova száll.

                                                                                                                         Írta: H. B. Dudu