***************************************************************************

***************************************************************************

Ebben a kis leírásban a nyaralásról fogok írni, gondoltam, ha már van animetalálkozókról beszámoló az oldalon, akkor legyen élménybeszámoló is.

Majd igyekszem érdekesen írni, bár nem biztos, hogy sikerülni fog. J

                                              *********************

  ********************************************************************************

                        Badacsonytomaj 2006

Akkor kezdjük az elején! J

Ritkán jutok el nyaralni, de ezen kevés alkalmak mindegyike emlékezetes maradt számomra.

A postán, ahol dolgozok lehetőség van arra, hogy a cég saját üdülőjeiben nyaraljanak a dolgozók. Már ez a 3. alkalom, hogy ezt igénybe vettem. Olcsó így a szállás, jó helyekre lehet menni, és a szállások is hangulatosak.

Idén Badacsonytomaj lett a cél, mivel itt még nem jártam. Badacsonyban már voltam átutazóban, akkor nagyon megtetszett a hely, gondoltam ide még visszatérek. Gyönyörű a táj, sajátos hangulata van, a Balaton közelsége valahogy felvidítja a tájat, és különös varázst kölcsönöz neki.

Tisztán emlékszem, mikor először pillantottam meg a Balatont pár éve, ahogy busszal utaztam Balatonfűzfő felé a kacskaringós utakon. Már nem emlékszem pontosan merre vezetett az út, de a dimbes-dombos tájról egyszer csak elém tárult a hegyek lábánál elterülő Balaton. Valami csodálatos érzés fogott el, az első pillanattól azt éreztem, hogy valamiféle kötődés alakult ki köztem és a csodálatos táj között. Csak ámultam és nem bírtam a látvánnyal betelni. Elképzeltem gondolatban, hogy milyen lesz, de az messze nem fedte a valóságot. Nem lehet elképzelni, csak látni és érezni a varázsát. Már számtalan helyen olvastam, hogy aki itt járt az ide vissza akar térni, és beleszeretett a tájba…

Igen, már tudom, ez mit jelent.

Ide is is illesztenék egy idézetet, amit egy helyi programfüzetben olvastam, és kifejezi, amit én nem tudok:

„…s ez a hely ahol állunk a világ leggyönyörűbb vidéke. …egykor az idegen nemzetek utazói ezren és százezren jönnek ide majd, hogy amikor már minden szépet láttak, minden szépséget itt együtt lássanak.

Mert emberek jönnek-mennek a hegyen, életek életek után, a szellem azonban érintetlen marad. Megejtően szép, fenséges, adakozó, kifoszthatatlan és eltékozolhatatlan.”

Azóta, ha van lehetőségem a Balatonhoz jövök nyaralni, Fűzfőn ugyan csak kétszer voltam, de úgy érzem, hazajáró lélekként térek vissza oda, remélem még sokszor lesz alkalmam ott járni.

Fűzfőt és Badacsonytomajt is megjelöltem a jelentkezési lapon uticélként. Badacsonytomajt azért, mert amikor Badacsonyban jártam nagyon megfogott a táj, kíváncsi voltam jobban az itteni helyekre, életre, emberekre, látnivalókra.

Még itt meg kell említenem, hogy 1 éve is jártam erre, akkor Hegymagason töltöttem egy hétvégét, ami az egyik legszebb emlékem marad.

Pár szót említenék róla:

Hegymagas nekem Balaton környékének a legszebb pontja. A Szent György hegyen található, a hegy lábánál terül el a falu és egészen a hegy tetejéig találhatóak üdülők, boros pincék. Van amelyik üdülő rendes családi háznak is megállná a helyét. Az a csend, a természet szépsége, a kilátás, a jó levegő, a nyugalom, a mesébe illő környezet együtt azt a benyomást kelti, mintha az ember egy másik világban járna, egy olyan világban, ahol mások az értékek, mint a mai rohanó világban. Ott úgy éreztem, hogy igazán kikapcsolódok, nem befolyásolt semmi, mindentől nyugalmam volt, csak a szépségekre figyeltem. Van egy olyan szelleme a helynek, hogy az ember rátalál önmagára, kitisztul, ki is ő, mit is akar, és ott figyelhetünk a lelkünkre. Erre mindenkinek nagy szüksége lenne, pótolhatatlan élmény szellemi értelemben is. Nem is tudom ezt szavakkal kifejezni. Az életben legalább egyszer ezt az élményt, érzést mindenkinek át kellene élnie. Persze biztos minden embernek más ez  a hely, ahol ezt átélheti, de fontos, hogy ezt a helyet mindenki megtalálja magának. Vannak dolgok amit nem tudunk megmagyarázni…  Talán azért nem, mert túl egyszerű lenne…

Térjek rá Badacsonytomajra:

Van egy nagyon jó és részletes térképem a Balaton melletti településekről, azon megnéztem, milyen is a hely, rövid leírás is található róla.

Badacsonytomaj, Badacsony és Badacsonyörs együtt kapták meg a városi rangot. Elmondhatom róla, hogy ugyanolyan érzésekkel tértem haza, mint Fűzfőről. Akár laknék is itt, ha úgy adódna.

A posta, akárcsak Fűzfőn központi helyen fekszik, nem messze van minden üzlet: bolt, étterem, pizzéria, írószerbolt és egyebek.

Idefelé Győrből Tapolcára jöttünk, hogy ne legyen túl egyszerű a dolog fogalmam sincs mitől, de ment a hasam, még jó, hogy Győr és Tapolca között nem kellett wc-re mennem. J Nagyon rossz volt a gyomrom, így nem indult valami jól az út. Tapolcán a buszállomás picit lerobban állapotú a város szép belső részéhez képest főleg. A táblákon kerestük, hogy honnan indul tovább a buszunk, de sehol nem volt kiírva melyik megállóhelyről indul. Apám erre megkérdezte. Láttam, hogy jön értetlen fejjel, mondta, hogy ő még ilyet sehol sem hallott, mert azt mondták neki, hogy: „-Hát az nincs meghatározva honnan indulnak a járatok.” Csak néztünk bambán, mint strucc, mikor a homok alól kiveszi a fejét. Jöttek buszok, már tele volt az összes megállóhely. Akkor láttuk, hogy az emberek is össze-vissza futkosnak, mint pók a falon, mert ők sem tudják, honnét is indul a busz. Aztán olyat magyaráztak, hogy „gyors” és „lassú”…

Mintha vonatokról lett volna szó, hát még ilyet sem hallottam buszokra. Egyből az utazásunk elején kaptunk egy kis ízelítőt, hogy nem mindenhol egyforma az élet. J Valahogy aztán csak megjött a buszunk, meg is találtuk és eljutottunk a célunkig.

Meglepetésemre a posta teljes mása volt a balatonfűzfőinek! A szállások is ugyanolyanok voltak, csak szebb berendezéssel.

A továbbiakban nem térnék ki minden részletre, csak néhány dologról írnék:

Felfedeztem a helyi dolgokat, sokat sétáltam, körbenéztem, mi hol van. A  helyi kempingbe is bementünk, ugyan magánszemélyek elől elzárt terület volt, de nyitva volt az ajtó és mi besétáltunk. J Nagyon helyes kis nyaralóházak is voltak, és szépen karbantartott zöld területek, parkos rész tartozott hozzá.

A 2 tornyú bazalttemplom nagyon híres nevezetessége a helynek. Közép Európában ez az egyetlen, ha jól tudom.

A postától nem messze van berendezve a helyi tájház is. Mivel imádom a múzeumokat természetes volt, hogy oda is bementünk. Nagyon érdekes volt látni a régi tárgyakat, dolgokat. Erről írnék kicsit részletesebben:

A házban egy idősebb néni az előadó, aki nagyon vallásos. Kedves volt, és jól el lehetett vele beszélgetni, talán ott voltunk vagy 1 órát a házban, és közben beszélgettünk vele. Vannak az előtérben háborús emlékek kiállítva, képek, katonai dolgok, kitűntetések, pénzek. A régi bányász élet kellékeit is meg lehet tekinteni, azok nagyon érdekesek. Van kiállítva régi varrógép, rokka, és több tárgy, amit a nők használtak régen. Egy konyha és egy szoba is be van rendezve a kornak megfelelően. Nagyon tetszett a múzeum, és a régi történetek is, amiket elmesélt a néni. Apámnak is eszébe jutottak gyerekkori dolgok, így érdekes kis régmúlt idézés volt a látogatásunk. Ott a házban kaptunk egy Badacsony kártyának nevezett kedvdezményekre jogosító kis füzetecskét. Azzal a strandot, és egyéb helyeket: éttermeket, borozókat, büfét, borpincéket lehet 10 % engedménnyel igénybe venni. A ház vendégkönyvébe is írtam pár sort.

 A ház maga egy eredeti régi parasztház felújítottan. Aki arra jár feltétlen nézze meg a házat, érdemes! J

A kártya engedményét fel is használtuk 2 étteremben is, mert rendszerint, vagy étteremben ettün, vagy a pizzériában. Az éttermekben finom ételek és jó kiszolgálás volt, az árak sem magasak.

A pizzéria nagyon hangulatos, teraszára végig ki lehet ülni asztalokhoz, egyben fagyizó is. A felszolgáló egy kedves asszony volt, aki mindig mosolygott, és kedves volt, vele is mindig beszélgettem pár szót. Még az is kiderült, hogy ő meg felénk, Mosonmagyaróváron járt és Győrben. Panaszkodott is, hogy nagyon szelesnek találja a vidékünket. Hát, igen, aki nem szokta meg annak zavaró lehet.

Még itt leírnám amin jókat mosolyogtam, hogy a pizzákat viccesen nevezték el:

Sean Connery, Schumacher, Nehézbúvár, Moby Dick, Piedone, Drakula, Az erő legyen veled!, Keresztapa, Nagy Durranás, Songoku, Anettka, David Haselhoff, Szerintünk: Trópusi csire…?

Nagyon ötletesnek találom, és egy kis színt visz az étlap kínálatába.

Apám egy pici kis sörözőt is talált, ahol lehet internetezni, amit ki is használtam, ott meg tudtam nézni a leveleimet és az oldalamat, így tudtam is válaszolni, ha írt valaki a vendégkönyvbe.

A faluban van egy vaskerítés, ahova az utazók és vendégek ha tetszett nekik a hely, akkor egy lakatot tehetnek fel. Kár, hogy nem volt nálam lakat… De majd legközelebb. J

A régiségboltba is ellátogattunk, ahol sok szép régi holmi volt: festmények, órák, ékszerek, porcelánok, lámpák, bútorok, stb. Tetszenek a régi szép dolgok, de nem halmoznám fel őket, mert azok csak anyagi dolgok, nekem pedig nem azok fontosak.

Badacsonyba is ellátogattunk, ami nagyon tetszett, sokat sétáltunk, a kirakodó soron leskelődtem, mint általában minden nő. J  Csakhogy nekem nem a ruhák, és egyéb más általános dolgok nézegetése, és esetleges megvásárlása kötötte le a figyelmem. Volt egy fegyver árus, ott sokat nézelődtem, mert mindenféle kard volt, japán kardok is, amiket imádok! J A többi árushelyen pedig keleties holmik után kutattam, de nem igazán találtam még csak hasonlót sem. Ez annak az átka, ha valaki nem a hagyományos dolgokat és stílust szereti. Azért a meleg ellen vettem egy kalapot, ami olyan, mint egy cowboy kalap, csak fonva van. Nézték is itthon a faluban, mikor a fejemen volt, gondolom azt hitték, meghibbantam. J 

Badacsonyban voltunk az Egry József múzeumban is, amit feltétlen meg akartam nézni, művész lélek révén. Voltak nagyon szép tájképek, amik rettenetesen tetszettek, de voltak, amik nem az én stílusom, és voltak nagyon érdekes hangulatú és technikájú képek is. Szobrok is voltak kiállítva, régi festőállványok. Egyet el is vittem volna haza, mert nekem nincs otthon állványom. J

Örültem, hogy láthattam a múzeumot, ritkán jutok olyan lehetőséghez, hogy festők képeit nézhetem meg erdetiben.

Tapolcára is elmentünk, ami ugyancsak tetszett, nem nagy város, de a belváros része nagyon hangulatos. Egyből kiszúrtam egy nagy könyvesboltot, ahol cdket, dvdket, és netezési lehetőséget is talál az ember. Nem vásároltam semmit, de jó volt kicsit végignézni a könyvkínálatot. Akartam venni keleti, japán témájú könyvet, de az pont nem volt sajnos. Az utcán tovább sétálva megláttam egy kis, befelé vezető árkádot, vagy hogy is kell ezt mondani. Egy ugyancsak pici térre vezetett, ahol egy formás, impozáns szoborcsoport állt, a címe: A négy évszak. A négy évszakot különféle nők, más-más ruhában és kiegészítőkkel jelenítették meg. Ez is nagyon tetszett, onnét lépcső vezetett lefelé. Tovább mentünk, és csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Egy tó, amin közép tájon át lehet menni, vagyis zsilip engedi át a vizet a másik felére. Malomkerék és egy szálló áll a tó szélén,   a tavat Malomtónak hívják. A város közepén található ez a hely. A tó nagyobbik felében nagy, színes halak úszkálnak, sokan figyelték őket, fel-feljöttek a víz tetejéhez, csillogott az oldalukon a nap fénye. Felfelé sétálva a tó kisebbik, elnyúló része van, a malomkerék a szálló oldalánál található, és a víz ott kis vízesésként zubog le, ami szép látványt nyújt. Sok zöld és színes vizi növény hajladozik a tó eme felében, és pici vadkacsák szelik a vizet. Anyjuk a növényekből képződött kisebb szigeten napozott akkor épp, de több vadkacsa is volt a szálló lábazatánál, ahol már a víz nem ér fel, ott sorakoztak mind. Szitakötők is szálldogáltak a tó felett, nagyon nyugalmas és csendes helyen van maga a tó, ide bárki betérhet megpihenni.

Azért végül is sikerült valami magamnak valót is beszerezni a nyaraláson: vettem igazi, kínai zöld teát. Még idáig nem próbáltam, de most gondoltam megnézem, milyen. Ugyan nincs valami jó íze, de nem baj. J  Füstölőt is vettem, mert azokat is szeretem. De aminek legjobban örülök az egy könyv, japán hölgy írta, igazi japán történet, és betekintést ad a gésák világába, életébe.

A címe: Kiharu, a gésa. Már a könyv felénél tartok és nagyon érdekes, annak is ajálom, aki még nem ismerkedett meg a keleti világgal.

Ennyit szerettem volna írni, remélem senki nem aludt el rajta! J

***********************************************************************************

                                         *******************************

***********************************************************************************

***********************************************************************************