Oltári srácok - 2007. június 3. vasárnap 19:00

Thália Színház. Itt se voltam ezelőtt. Nem tetszik valamiért. Viszont a saját páholyunk annál inkább.

Becsapós a darab címe. Mivel tudtam, hogy valami fiúbandáról szól ezért azt hittem azért oltári mert annyira jók. De nem. Egyházi együttesről van szó. 5 tagból áll a zenekar, mindenkinek megvan a maga keresztje. Tulajdonképpen erről szól a darab. Megismerhetjük egyenként a fiúkat kinek milye sorsa volt, hogy került a katolikus bandába. Volt drogos, meleg, átlagos, spanyol bevándorló és zsidó karakter. Szóval napjaink köztémái.

A darab tulajdonképpen egy koncert, az Oltári srácok utolsó koncertje. Nagyon spontánnak tűnik minden, néha jómagam is megtévedtem hogy mit is látok. Aki nem érti a darabot, az elhiszi amit lát. A fiúk jópofák, kommunikálnak a nézővel, van akit fel is hívnak, csókokat dobálnak ide-oda. Megismerjük a koncert folyamán a fiúk jellemét, aztán a nem gondolkodó néző a darab végével nem tud mit kezdeni. Én tudtam.

Ugyanis a darab végére kiderül, hogy közülük csak egy őszinte tag van, méghozzá a zsidó, akit szinte csak megtűrtek maguk mellett. A többiek mind eladták magukat lemezcégeknek a többiek tudta nélkül. De ő volt az egyetlen aki visszautasította. Ezután a drogos gyerek belőtte magát és meghalt. Így ért véget a koncert.

Mire is jó ez a darab? Nem arra, amit én tapasztaltam. Azt láttam hogy kiscsajok beülnek az első sorokba és végig visítozzák az egészet. Nekem nem erről szólt. Számomra komoly volt, bár külsőleg nem ezt mutatta. Már a nevek is szimbolikus jelentéssel bírnak: Matthew, Luke, Marc, Luke, Abraham. Vajon azok a visítós leányzók rendelkeznek olyan bibliai ismeretekkel hogy tudjanak mit kezdeni ezekkel a beszélő nevekkel?

Nagyon érdekes egy darab, különlegesség a színház repertoárján. Melegen ajánlom mindenkinek, akinek nem okoz nehézséget elvonatkoztatni a látványtól. És akik tudják hogy egy előre megrendezett színdarabot látnak, és színészek szólítják meg a nézőt, nem pedig popénekesek a rajongókat.

Az öt színésznek nem lehet egyszerű feladat ez a darab. Végig színpadon vannak és nem semmi koreográfiák nyomnak el. Dolhai Attila és Mészáros Árpád Zsolt táncilag a gyenge pontja a produkciónak, de erre szerencsére mások is rájöttek és ők alkotják a hátsó sort hogy ne legyenek annyira szem előtt. Azért vicces látványt nyújtanak így is. Viszont színészileg egyértelműen ők a kiforrottabbak. A három fiatal, Serbán Attila, Szabó Dávid és Kerényi Miklós Máté számomra teljesen új arcát mutatta meg. Serbán Attila a legújabbat, mert őt még nem láttam. Aranyos volt melegként. Dávid volt a zsidógyerek, neki volt a legkomolyabb szerepe. Tényleg kezd beérni, tehetséges színész. Máté itt jobb volt mint Benvolionak, spanyol bevándorlót alakította. Táncolni azt talán ő tud a legjobban a bandában, úgyhogy belefér. Attila a bandavezért, az átlag embert testesítette meg, Árpi pedig a drogost.

Azt hiszem a karakterekhez jó színészeket sikerült találniuk az alkotóknak. Jó kis darab lenne ez, ha nem értelmeznék ennyire félre és igazi célközönség nézné meg.