Traviata - 2008. január 3. csütörtök 19:00

Régen jártam ezelőtt az Operaházban. Kellemes emlékeim kötődtek hozzá, mivel 6-7 éve többször megfordultam itt, és versenyszerűen foglalkoztam akkoriban operákkal, történetüket kellett megtanulnom, sőt néhány híres áriát énekelnem is kellett mint pl. a Rigoletto-ból Az asszony ingatag, Figaro házasságából a Most pedig vége a szép időknek-et és Bánk bánból az Ölj meg engem Bánkot. Megnéztem az énekkaros csoporttal a Hunyadi Lászlót, Bánk bánt, Carment, Pillangókisasszonyt és az Aidat ha jól emlékszem. Aztán valahogy abbamaradt az operaszeretet. De most, valami megmozdult bennem.

A versenyre készülve két olyan darabot ismertem meg, amit nagyon szerettem volna élőben látni, az egyik a Traviata a másik a Rigoletto. És Pesten töltött időm 2. évében éreztem elérkezettnek az időt, hogy meglátogassam az Operaházat és e két Verdi remekműre jegyet vegyek. Természetesen nem voltak illúzióim, tudtam milyen árkategóriát engedhetek meg magamnak. Ennek megfelőlen a legfelső emeletre szólt a jegyem. Kicsit diszkriminatívnak éreztem, hogy ide külön bejárón lehet bemenni mint az alsó szintre vagy a páholyokba, de mikor elfoglaltam helyemet és körbenéztem, el is felejtettem mindezt. Gyönyörű az Operaház. Egyszerűen lenyűgöző. És fentről az egészet be lehet látni. Lentről viszont nem. Szóval, nálam a pont.

A Traviata története primitíven megfogalmazva nagyjából ugyanaz mint a Moulin Rouge című mozifilmé. Adott Violetta, aki egy kurtizán és Alfred aki beleszeret. Violetta gyorsan viszonozza Alfred érzéseit ám ekkor kerül a képbe Monsieur Germont, Alfred apja. Megkéri Violettát, szakítson Alfreddel mert így szégyenbe hozza az egész családját: ha feladja, akkor sem tud szabadulni kurtizán mútljától és ezzel nem csak Alfred hanem a lánya életét is megpecsételné, mert ugyan ki venne el egy olyan lányt akinek a sógornője egy kéjnő. Violetta nem akart kötélnek állni, ám amiután végig gondolta és számításba vette, hogy ő halálos beteg és nincs sok ideje hátra, egy feltétellel teljesítette a kérést: ha Germont biztosítja, hogy Alfrednek szép emlékei lesznek róla. A szakítás után egy bálon látják viszont egymást, ahol Alfred szinte eszét veszti a féltékenységtől, kihívja Violetta párját kártyázni és miután mindent megnyert tőle, egyszerűen Violettához vágja a pénzt, hogy ezzel reméli kifizette tartozását a szolgálataiért cserébe. Germont ledöbben fia tettét látva és úgy dönt, mindent elmond neki. Utolsó jelenetben pedig Violetta halálos ágyánál újra egymásra találnak a szerelmesek, Germont pedig bűntudatával küzd, hogy ő tette tönkre a nő életét. Violetta halálával ér véget az opera: felkel az ágyból, sétál és örül mennyi ereje lett hirtelen, aztán összeesik. Az ágyánál ülő alakok pedig mozdulatlanok, nagy valószínűséggel ez már csak az utolsó álmát jelképezte.

Szép darab volt, bár nem voltak olyan monumentális díszletek mint amikhez musical-eknél hozzászoktam, de ez más. Jó volt újra operát látni. Bár az ember fülének hozzá kell szoknia, először furcsa volt, aztán már abszolút nem. A darab legismertebb áriája már az első 10 percben elhangzott: Violetta és Alfred duettje, a Pezsgőária, ami szinte közhelynek számít, annyit lehet hallani filmekben, reklámokban. Talán ez a legismertebb olasz ária Az asszony ingatag mellett. Violetta és Alfred második duettjének részei is vissza-visszatértek a darab során. Germont-nak is jutott egy szívszorító ária, amikor fiát bíztatta, hogy ne csüggedjen, miután szakított vele Violetta. És persze Violettának is szebbnél szebb dalok jutottak a darab során. Szép nagyon szép áriákat tartalmaz a Traviata, Verdi egyik legnagyobb alkotása.

Operaénekesek terén annyira nem nagyon vagyok itthon, egy ismerős nevet nem találtam a szereposztásban. És furcsa volt, hogy két főszereplő nem magyar volt. Persze ebből semmi nem tűnt fel, meg részemről akár Violetta is lehetett voln külföldi, mert a darab olasz nyelven szólt. Én ezt személy szerint jobban szeretem, mert akármilyen jól is énekelje valaki az operákat, akkor is vannak olyan részei, ahol nem lehet a szöveget érteni. Ha meg idegennyelven szól, akkor az Operaházban a színpad felett magyarul feliratozzák.

De a szereplőkre visszatérve, szólnék pár szót. Violetta megszemélyesítőjét González Mónikának hívják. Nagyon tetszett a játéka és a gyönyörű ruhái. És ilyenben még nem volt tapasztalatom eddigi színházi élményeim során, de nagy hatással volt rám: vége lett a darabnak, Violetta összeesett, összement a függöny, utána pedig egyből kijött a színpadra és nem tudott mosolyogni, annyira benne volt még a karakterben. Aztán pár percig még ott állt, valaki egy csokor rózsát dobott neki és visszatért közénk, önfeledten mosolygott.

Alfred megtestesítője az este Xavier Rivadeneira volt, nos ő nem tetszett annyira. Valahogy szebbnek képzeltem Alfred-et. Énekkel meg színészettel nem volt gond, csak a többi külsőséggel. Viszont az apját játszó Fokanov Anatolij-tól teljesen odavoltam. Gyönyörű szép hangja volt. A két kísérőtársam is osztotta a véleményem, hogy ő volt az este legjobbja.

Szóval teljesen feltöltődtem opera tekintetében, alig várom a jan. 30-ai Rigoletto-t, mert ha a Traviata-ra azt mondta hogy Verdi egyik legnagyobb műve, akkor Riogletto-t sorolnám "a legnagyobb műve" kategóriába.