Titanic - A kiállítás - 2008. január 16. szerda

Már akkor meg akartam nézni, amikor megtudtam, hogy megnyitották. Aztán valahogy mostanra jutott rá idő. Igazából nem is bánom, mert már közel nem annyian akarják megnézni, mint korábban. Semmiért nem kellett sorban állnom, nyugodtan odafértem a kiállítandó összes tárgyhoz, nem kellett tülekednem semmiért.

A kiállítás 1991óta tekinthető meg, 18 országban volt eddig látható és Magyarország az első közép-európai ország ahol bemutatták.

A félreértések elkerülése végett: a kiállítás tárgyai nem a hajóról származnak, hanem a hajóroncs mellől, a tenger fenekéről. A hajótestbe nem tudtak eddig behatolni. A Titanic 1912 áprilisában süllyedt el és 1985-ben fedezték fel a roncsot. A pár évig tartó feltáró merülések kemény munkája a kiállítás tárgya. Olyan leleteket láthatunk, amik több mint 70 évig a tenger fenekén, teljes sötétségben rejtőzködtek.

A kiállítás a Millenáris Parkban kapott otthont, három emeleten helyezkedik el.

Az első teremben minden látogató kap egy úgy nevezett beszálló kártyát. Így nézett ki annak idején a jegy a Titanicra és a hátlapján egy személy adatai találhatók. A kiállítás utolsó termében meg lehet nézni, túlélte-e az illető vagy sem. Én egy 20 éves svéd hölgyeményt kaptam, aki a vőlegényével és bátyjával tartott Amerikába rokonokhoz, másodosztályon utazott. Ő túlélte, a társai nem.

A kiállítást nagyon igényesen kivitelezték. A kezdetektől eljuthattunk a hajó végzetéig. Először láthattuk hogy és kik készítették, életrajzokkal volt tele a fal és mindenféle alakatrésszel az üvegasztal. Utána a különböző osztályokat tekinthettük meg, a fényűző elsőosztály pompájától a harmadosztály puritán egyszerűségéig. Érdekes volt, hogy mai magyar forintba átszámolva az elsőosztály néhány lakosztálya 80 millió forintba is belekerült. A legolcsóbb harmadosztály pedig 115000 Ft. Az osztályok bemutatásánál rengeteg leletet láthattunk, tányérokat, ágytálakat, italosüvegeket, ékszereket stb. Engem leginkább az elsőosztály türkizszínű tojástartója ragadott meg, ami a sok év alatt fehérré változott. Továbbá rengeteg életrajz díszítette itt is a falakat, kik voltak a legismertebb, leggazdagabb, legbefolyásosabb utasok.

Az osztályok után a kazánház munkájába tekinthettünk be. Kiállítottak egy óriási széndarabot is, amivel fűtötték a hajó kazánjait. Egy kilónyi szénnal másfél métert haladt a hajó. Hihetetlen mennyiséget kellett felhalmozni, New Yorkig.

A kapitányi navigációs hídról is külön szoba volt. Ablakokat, kormányokat láthattunk, sőt azt is amivel a hajó aljára üzentek merre fordítsák a hajó lapátjait (ez a tekerős kormány, feliratok vannak a szelvényeken, a filmben többször feltűnik).

Utána pedig az ütközéssel és a süllyedéssel foglalkoztak. Meg lehetett nézni egy Discovery-s kisfilmet, ami tudományosan mutatta be az eseményeket. Meg lehetett érinteni egy jéghegyet, ami édesvízből fagyasztottak le, tehát az igazi óceáni jéghegy még ennél is hidegebb. A falon utasok idézeteit olvashatuk, mit észleltek az ütközésből. A következő teremben kiállítottak egy olyan szerkezetet amivel a kiállítás tárgyait szedték össze az óceán aljáról. Az utolsó teremben pedig az áldozatok és túlélők listátja volt látható a falon osztályokra lebontva. Illetve személyes tárgyak tulajdonosaik történetével.

Nagyon tetszett a kiállítás. Én nagy Titanic rajongó vagyok, a kedvenc filmem is ezt a címet viseli, ezért szinte kötelességemnek éreztem meglátogatni a kiállítást. Nem csak a film miatt, amúgy is érdekel minden, ami a hajóval kapcsolatos. De aki nem ennyire elvakult mint én, az is élvezi a kiállítást, környezetemben senki nem csalódott benne. Érdemes megnézni, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Ezek a tárgyak 70 évig a teljes sötétségben hevertek, mindegyiknek külön története van. Nem tartom sírrablásnak, illetve kegyeletsértésnek a kiállítást, nem erről van szó. Méltó emléket állít a Titanic mind a 2228 utasának, akik közül 1517-en odavesztek azon a szerencsétlen éjszakán és a többieknek is, akik közül már senki nincs az élők sorában.