Testünk a kapcsolat

Egy rossz kapcsolat a  koporsóba taszíthat. Egy rossz kapcsolat folyamatos stresszhelyzetet teremthet. Ebből adódhatnak, testi betegségek, bőrbetegségek, ekcéma, pikkelysömör, légúti, tüdő gondok, látás, hallás zavarok, emésztési gondok, keringési problémák, gerinc sérvek, fejfájások, gyomorfekély, agyvérzés, vesekő…

Kapcsolataink között vannak tudatosan megválasztott és tőlünk függetlenek is.

Nagy csalódásaink, idegi gondjaink, stresszeink a magunk által megválasztott, az általunk nevelt, babusgatott kapcsolatokból adódnak és adódhatnak leginkább.

Az ember hajlamos magát elkábítani bizonyos kapcsolatokban.

Hajlamos a másik személyt önmaga előtt idilikusan lefesteni. Képes az önmaga által festett képbe bele is szeretni, képes ezt a képet minden áron megőrizni és fenntartani.

Ez a „rózsaszín vászonű” effektus, amit elképzelünk magunkban valakiről, azt a képet nem hagyjuk bántani, foggal-körömmel ragaszkodunk hozzá.

Aztán amikor egy krízis helyzetben lehullik a rózsaszín vászon és meglátjuk azt a bizonyos embert a maga valójában, kiderül, rájövünk, hogy valójában milyen, és így szólunk:

Csalódtam benned! Holott az a bizonyos személy mindig is olyan volt, csak a jó barát, anya, férj, feleség, gyerek, szomszéd, munkatárs más milyennek akarta látni.

Bizony, amikor valakiben csalódik az ember, valójában a saját elképzeléseiben csalódik, amivel felruház egy másik embert. Ezt olyan magas szinten képesek csinálni az emberek, hogy a saját maguk által felállított kép összedőlésébe bele bírnak betegedni.

A betegség tünetei megjelennek fizikai testünkben, energia összeomlásunkban, érzelem testünk összedőlésében, teljes gondolati testi káoszunkban.

„Se anyád, se apád, se gyereked, se testvéred! Neked csak az a testvéred, aki hasonlóképpen gondolkodik, miképpen te is gondolkodsz!”

Igen! Kapcsolati csalódások már egy igen magas test eszmélésének előképei.

Addig, amíg nem élik meg a csalódásaikat kapcsolataikban, nem ismerik fel önmaguk valóságát. Szeretnének mindenkit maguk körül olyannak tudni, mint amilyenek önmaguk is, de  földi valóság egészen mást mutat. Ajándék az élettől, ha valakiben nem kell csalódni, mert olyan, mint amilyennek elképzelte, de ez igen ritka adomány.

Az ember a maga fejlettségi szintjén, földi eszmélete szintjén maga választ meg kapcsolatokat.

Így van ez a férj-, feleség választással is. Az ember az akkori tudat szintjének megfelelő társat választ. Szempontjai a fizikai szempontok, amelyek abban a korban még kimerülnek a testi szempontokban.

Ragyogóan megmagyarázza az ember magának a másságok hasznosságát is:

Valahogy így:   -Milyen jól kiegészítjük majd egymást!

                         -Megváltoztatom majd, ami most nem nagyon tetszik!

                         -Majd összecsiszolódunk!

                         -Változunk majd mindketten!

A sors fizikai iróniája, hogy mint a fizikában, ezen az eszméleti szinten, az 1-es számú testünkben még a fizikai szabályok érvényesek.

Pozitív vonzza a negatívat, az azonosak taszítják egymást.

Azok az ifjak, akik még szellemiségükben csupán fizikai szinteket élik meg, energiákról mit sem tudva, érzelem testeikben az ideákat dédelgetve, gondolat testeiket még nem ismerve választják ki ellenpólusaikat, párjukat. Fizikai elképzeléseiket ragyogóan meg is valósítják, lakás, gyerek, autó…

Aztán, amikor elérkezik a lelki kinyílás időszaka, 36 év körül, bizony szembesülnek a párok a puszta valósággal, hogy lelkileg szinte egyetlen közös pontjuk sincsen. Természetesen nagyon ritkán vannak kivételek.

Hogy is lenne lelki azonosság, közös lelki érdeklődés, hiszen, ha az emberben tudatosul a lekiség ismerete, még úgy is nehéz lelki társat keresni, illetve találni.

Annak, hogy pont egy olyan emberrel él, aki olyan lelkiségű, mint ő, a valószínűsége parányi.

Ez az a pont, amikor elkezdenek a másikban mindenféle hibát keresni és találni.

Saját maga hibáit az ember a másik hibáinak következményeként kívánja lefesteni. Holott az a másik olyan, amilyen. Olyan is volt. Csak akkor még ez nem volt szempont, hiszen aki őt választotta még maga sem tudta, hogy néhány év múlva milyen lelki igényei fognak felébredni emberi fejlődésével, önmagára való ráeszmélésével.

Ezen a poton indulnak el a lelki gyötrődések, önigazolások, másik gyalázása, gyűlölködés, harag.Másban, másnál a lelki társ keresése, és ez egy bűntudattal társul.

Mindezt a másikra kivetítve, hiszen mindennek a másik az oka, mert nem olyan, mint amilyet akart annak idején, amikor még nem is tudta, hogy milyet akart!

A kapcsolat szintű stressz levetül a gondolataink megzavarodására, az érzelmeink összekuszálódására, az energiáink kisütésére és fizikai testünk megbetegedésére.

A kapcsolat szintű különbözőségek kezelése igen összetett dolog. Nagyon sok esetben az elkülönülés, elválás hozhat fellélegzést az egyén számára. Ez megtörténhet férj- feleségnél, gyerek leválásánál, munkahely elhagyásával, elköltözéssel.

Ezek a megoldások fájdalmasak. Minden addig tanult, beidegzett normát, elvárást fel kell rúgni a gyógyulásért.

Nagyon sok ember öngyilkosságba menekül, mert sajnálatosan a fizikai, testi szinten álló közösségek, tömegek elítélik azt az embert, aki meg meri tenni azokat az elvárási kényszerlépéseket, amelyek az életben maradáshoz szükségesek.

Az az ember, aki meri vállalni a lelki nyugalmáért és fejlődéséért a kényszerű válást, magasabb szellemszintjét is megismerheti.

Vannak olyan kapcsolatok, ahol testi, energetikai, érzelmi, gondolati, lelki, szellemi azonosság van. Ezek a kapcsolatok példa értékűek.

Vannak akik egymásnak teremtettek és boldogan élnek, míg mások boldogtalanok, út vagy társkeresők.

Cikk részlet: Kovács Magyar András írása, Korzó c. magazin 2008 októberi száma