|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.22. 10:35 - |
| Idézetek, innen- onnan... |
[53-34] [33-14] [13-1]
| Fáj szeretni akit nem érhetsz el.
Aki szerint te nem is létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
érezni hogy más szereti.
Olyan aki el is érheti...
|
| Ne gondold, hogy boldog vagyok Tőled távol,
ne gondold, hogy mást szeretek bárhol.
Ne gondold, hogy szívemet nem búsítja semmi,
nem kell nekem a világon rajtad kívül senki.
|
| Suttognám oly halkan, mint a pók szövi a hálót,
vagy mint langyos szél szerelmes csókja apró fűcsomón.
Vagy harsogjam inkább? Bele a felhők fülébe, virágok tenyerébe?
Harsogjam őrült orkán erejével?
Vagy csak nézzek Rád, s szemem néma küldöncével üzenjem?
SZERETLEK
|
| Csak mosolygok, s nem érti senki.
Hogy mit érzek próbálom feledni.
De Téged nem lehet, hisz szeretlek nagyon.
Hittem, bíztam a csodában.
Reméltem a holnapot valakire várva.
Minden reggel mikor jött a hajnal,
Meghalt a remény kínzó fájdalommal.
Én akor is csak mosolygok csendben,
Ha fáj a szívem és zokog a lelkem...
Fáj a szívem és zokog a lelkem,
ezernyi emlék kínoz csendben.
Csak fájdalom van kemény szívemben.
Már nem mosolygok, csendben könnyezem... |
| Menekülnék előled, de hova bújjak?
Belül ordítok: ELÉG! VÉGE! ÁLLJ!
Emlékek nélkül, Nélküled nem tudok élni már!
Hisz Te jelented nekem az életet,
Odaadnám Érted a lelkelmet, szívemet.
Odaadnám azért, hogy lássalak, s érezzem illatod,
Hogy halljam hangod, egy mondatod.
Hogy mondjam el, hogy Nélküled élni nem akarok,
Hogy ha nem vagy velem szinte ketté szakadok.
Nem akarok már Nélküled élni,Nélküled nem létezek.
Nem megy semmi, minden fáj, Nélküled nem élhetek...
Olyan a szívem mint a vad elé vetett húscafat,
Melyet hiányod lassan kegyetlenül szétszaggat.
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel, kísér a Halál,
hisz szemem hiába keres Téged, sehol sem talál...
Fájok mint part, ha szárad, mint seb, ha vérzik.
Komor bánat lep el engem, ha a magány megérik.
Nélküled nem nyugszom, szűntelen álmatlanság él bennem,
Félek, rettegek attól, hogy egy rossz emlékké kell ennem.
Bár elmondhatnám, hogy szakít szét ez az érzés,
de megfagynak a szavak és kínná lesz a légzés...
Le akarok lépni az útról, min már oly régóta járok,
hisz szenvedő szívemnek megnyugvást nem találok... |
| Az angyalok úgy hívják: égi gyönyörűség.
Az ördögök úgy nevezik: pokoli kín.
Az emberek azt mondják: szerelem.
Én azt mondom: szeretlek kedvesem!
|
| Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtette ragyogása csillogó szemednek!
Te messze vagy tőlem de én nem vagyok árva, itt leszel a szívembe zárva!
|
| Sokszor a lélek ura a létnek, Sokszor a szív parancsol az észnek.
Sokszor fáj a szív, sokszor a lélek
Sokszor mindkettő, s ez az élet!
|
| Sohasem hittem, hogy így tud fájni, hogy a kacagásom könnyé tud válni. Néha sírok, néha nevetek. Az a bánatom, hogy valakit szeretek és sohasem feledek! |
| Beteg szívemet gyógyítani nem lehet, kit szeretek enyém nem lehet!
Csak Téged tudlak igazán szeretni de látom már el kell feledni!
|
| Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: Csókolj, mert kell még!
Te lettél volna a legszebb örömöm és hogy Veled álmodom ezt is köszönöm!
|
| Nem tudod a szívnek mit jelent várni, minden könnyes éjjelen álmomban Téged látni.
Várni ki nem jön el, s tudni, hogy e szívnek más úgy sem kell!
|
| Gyűlölöm a Napot, mert megérinthet Téged,
Gyűlölöm a Holdat, mert Veled lehet éjjel,
Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet, Elmondani nem lehet, mennyire szeretlek Téged
|
| Nagyon szeretnék boldog lenni, kezedet fogva mindennek örülni.
Örülni Neked, a holnapnak, a mának, s éreztetni veled, h szívből imádlak
|
| Egy nap se múlik el, hogy ne rád gondolnék, egy éjjel sem, hogy ne Rólad álmodnék.
Mindig és mindenhol a Te arcodat látom, téged szeretlek és utánad vágyom.
|
| Valaki küzd, hogy veled legyen, valaki küzd, hogy boldoggá tegyen.
A szívemben kis csillag ragyog, mert a valaki én vagyok
|
| Kértem istent, hogy ne tudjak szeretni. Ha még is szeretek, ne hagyjon szenvedni.
Vezessen te hozzád s tartson meg örökre, hogy fájó szívem ne sajogjon többet.
|
| A szerelem érzését az a törekvés követi, hogy ugyanolyan helyet vívjunk ki a másiknak az életében, mint amilyent Ő tölt be a miénkben. |
| Az ölemben alszol, csukva a szemed! Nem számít semmi, csak kezemben a kezed!
Te nem látod, de szemeim őrzik álmod, Te nem is sejted, de nekem Te jelented a világot!
|
| Amíg szívem dobog, és lelkem létezik, szeretni foglak s ez nem változik.
Elviselek bármilyen kínt, ha kell, meghalok de tudnod kell örökre a Tied vagyok!
|
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
